2013. július 2., kedd

12.rész Anyuval otthon

Reggel nem is akartam felkelni annyira szarul éreztem magam. Anya nyitott be a szobámba.
-Szia, tudom most nem kéne zavarnom,meg most az egész világot utálod, és amúgy is, de ma itthon maradok veled, és eltereljük a gondolataidat! Nem hagylak ma itt!-mondta anya
-Anya, erre semmi szükség! Menj csak dolgozni!-mondtam fáradtan
-Nem! Maradok! Ja és a tegnapit attól még nem felejtem, szobafogságban vagy a kis kiruccanásod miatt!
-Tudom, nem igazán érdekel! Úgy is egész nap itt vagyok! Nem számít, és máskor sem ruccanok ki! Csak akkor mentem el otthonról mikor jártam Harryvel, de már nem!-mondtam szomorúan
-Jaj, kicsim! Ne szomorkodj már amiatt a buta fiú miatt, ha megcsalt elég nagy barom, már bocsánat, ráfog jönni, hogy élete legnagyobb hibája volt! Na most pedig öltözz fel és irány lefele reggelizni! A többi programot majd mondom!
-Rendben!-úgy sem tudtam volna neki ellent mondani
Felöltöztem és lementem reggelizni











Lementem a konyhába ahol anya sürgölődött
-Na nem!! Ez egy sötét szomorú ruha, ami szomorkodásra van!
-Az is vagyok, szomorú! És szomorkodok!
-Nem te boldog vagy amiért megszabadultál Harrytől, szóval irány föl és vegyél fel egy vidám ruhát!
-Ne már!
-Akkor én választom ki! Na gyerünk!
-Jól van!-nyafogtam
Felmentem és átvettem











Lementem újra
-Megfelel?
-Tökéletes!!
-Akkor jó!-mondtam unottan és leültem az asztalhoz enni
Na és mi a következő program?
-Jaj, annyira örülök hogy megkérdezted! Tudom hogy beteg vagy és nem kéne tv-zned, de most kivételesen megengedem, sőt parancsolom! Megnézünk egy nagyon vidám, mókás filmet!!
-Mit?
-Valamit ami, nagyon vicces, kedves, bla bla bla, meglepi
Leültünk a tv-hez és anya bekapcsolta
-Mackótestvér 2?-néztem anyura furán
-Ne nyavalyogj, hidd el jó lesz!
-Ja, persze!-mondtam gúnyosan
-Na! Kezdődik, inkább figyelj
Amúgy meg kiskorodban imádtad! Mindig ezt nézted, nem értem mi bajod
-Hát az hogy már nem 8 éves vagyok!
Igen, a kedvenc mesém volt, mindig felvidított, de már nem 8 éves vagyok, ezt meg kéne már értenie! És nem sokat tud segíteni ez a mese!
Tévedtem! Hát az a mese! Imádom, mindig is imádtam és most sem állunk másként, a legjobb mese, vicces, kedves, szomorú, és mindig jókedvre derít, anyunak teljesen igaza volt, ez a mese nagyon sokat segített, már nem is vagyok szomorú!
-Na?-kérdezte anya
-Köszi!!-öleltem át szorosan
-Jobb lett?
-Fantasztikusan érzem magam, már nem is hiányzik Harry, sőt örülök hogy megcsalt, boldog vagyok!! Nem is érdekel, nem fogok vele foglalkozni, minek szenvedjek ha ő nem szenved! Köszi anyu! Te mindig tudod mit kell csinálni!
-Csak ismerlek!-mondta
-Anya!
-Igen?-kérdezte
-Figyelj, Jenna felajánlotta hogy a nagybácsija nyaralójában nyaraljak vele, mert ő nem lesz ott és szabad a kéró, nagyon szeretnék vele menni légyszi!!
-Mennyi időre?-kérdezte anya
-Hát....1 hónap!
-Micsoda??
-Anya kérlek, figyelj, 1 hónap hamar elrepül, de kell egy kis önállóság, és addig is távol lennék Harrytől!! Kérlek!!
-Nem!! 1 hónap, az 1 hónap! Nagyon sok, mit csináljak egyedül itthon?? Itt hagynál?
-Anya, nem erről van szó..csak....szeretnék Jennával nyaralni!
-Akkor jöjjön át, aludjon itt vagy nem tudom de egyedül nem engedlek el 1 hónapra!!
-De anya, tudok magamra vigyázni!!Kérlek!!
-Nem!-mondta anya és elment
-De anya!
Anya bement a szobájába én pedig ott maradtam. Nem ez akkor sem ér!! Fogtam magam és bementem anyuhoz ahol nagy meglepetés ért, anya könnyezett.
-Anya! Mi a baj? Figyelj én tényleg nem akartalak itt hagyni! Csak...
-Nem, nem az a baj!
-Hanem?
-Csak...olyan hamar felnősz és már el is akarsz menni! Itt hagysz egyedül, nincs már apád akivel itt maradnék, nem egyedül halnék meg itt!
-Jaj anya! Te is tudod hogy nem hagynálak itt!! És nem fogok hamar kirepülni, hiszen már barátom sincs, még is hogy repüljek ki?!-nevettem
-De..
-Nincs de! Mindig itt leszek veled! De had menjek el! Csak arra az 1 hónapra!
-Hát....
-Kérlek!
-....Rendben! Legyen!-mondta
-Jaj annyira köszönöm!!!!!!!!! Nagyon szeretlek!!!!-öleltem szorosan át
-De nagyon vigyázz magadra, nem bírnám ki ha bajod esne vagy ami mégrosszabb el...elvesz..elvesztenélek!-mondta ki nagy nehezen
-Jaj, ne mondj ilyeneket! Épségben visszajövök!!
-Esküszöl?
-Persze!-mondtam
Ettünk aztán elmentem aludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése